A megbocsátás mindenféle gyógyulás előfeltétele. Amikor megbocsátunk, az olyan, mintha a szívünk végre elengedné a fájdalmat. A megbocsátás valójában önmagunknak tett szívesség. Abban a pillanatban, ahogy megbocsátunk, azonnal megérezzük annak a testi következményeit: a megkönnyebbülést, az ellazulást és a gyógyulást. A megbocsátás az, ha felismerjük az ártatlanságot magunk, vagy a másik fél múltbeli tetteiben. Amikor megbocsátunk, belátjuk, társunk azon a megértési szinten cselekedett, melyen akkor viselkedésének értelme volt, az a tett látszott az egyedüli megoldásnak. A másiknak elsősorban magunk miatt bocsátunk meg. Ha nem szabadulunk meg a nehezteléstől, a dühtől, vagy az utálattól, akkor beleragadunk ezen érzések hatásaiba és beszennyezzük saját életünket. Lelkünkben felgyülemlenek a negatív érzések, melyek elfoglalják a szeretet helyét. Nem lesz helyünk arra, hogy a jelenben éljünk, mivel a múlt nehezteléseivel van tele az elménk.
Nem neheztelhetsz úgy valakire, hogy az ne befolyásolná életedet valamilyen módon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése